Pastiersky list Konferencie biskupov Slovenska na Prvú adventnú nedeľu
Drahí bratia a sestry, evanjelium Prvej adventnej nedele, ktoré nám hovorí o výzve
k bdelosti, vyjadruje aj našu vlastnú situáciu. Súčasná doba je plná mnohých bolestí a
problémov a neraz sa nám môže zdať, že sme v tomto trápení sami. Boh chce byť v našom
živote prítomný. To však závisí aj od toho, nakoľko sme otvorení jeho milosti. Výzva bdejte nie
je len prípravou na hodinu smrti, ale aj výzvou na ustavičný rast v našej láske k ľuďom, skrze
ktorú sa naša kresťanská viera stáva hodnovernou. Tento adventný čas nám poskytuje priestor na
zamyslenie, ako je to s našou láskou v rodinách a v našich vzťahoch k druhým.
Vieme, že prejavovanie takejto lásky, je často podmienené aj vonkajšími okolnosťami nášho
života. My biskupi spolu s kňazmi našich diecéz so znepokojením vnímame sociálnu situáciu na
Slovensku, zvlášť postavenie rodín, ktorým chceme venovať osobitnú pozornosť. Stále viac a
viac sa ocitajú v sociálnej neistote úplné, ale aj neúplné rodiny. Z najpálčivejších problémov
chceme spomenúť aspoň niektoré.
Nedostatok pracovných príležitostí a nezamestnanosť v regiónoch. Mnohých to núti na dlhé
obdobie opustiť svoje rodiny, čo vedie k vzájomnému odcudzeniu sa a v početných prípadoch aj
k rozpadu manželstiev. V mnohých rodinách sa mzdy pohybujú okolo zákonného minima, čo
nespĺňa podmienky spravodlivej rodinnej mzdy, podľa sociálnej náuky Cirkvi.1
Príjmy
nepostačujú na pokrytie bežných výdavkov v rodine. K tomu sa pridružuje zadržiavanie mzdy
alebo dohodnutej odmeny za prácu, na čo najviac doplácajú najmä živnostníci, ale aj mnohí
zamestnávatelia. Štát však aj v takejto situácii od nich vymáha odvody a dane a krivda dopadá
výlučne na nich.
V takejto situácii je ťažké pre mladých ľudí založiť si rodinu. Príjmy sú nízke, zabezpečenie
vlastného bývania nedostupné a práca je neistá. Mnohí z nich prestávajú uvažovať o založení si
rodiny a prichádzajú k mylnému názoru, že je výhodnejšie, ak ostanú slobodní alebo žijú len
v bezdetných partnerských vzťahoch, majúc tak viac ekonomických výhod, nižšie náklady na
živobytie, väčšiu výkonnosť a úspešnejší kariérny rast v práci. Taktiež sa rozširuje názor, že
riešenie problémov je výlučne v osobnej aktivite, pričom sa nedostatočne prihliada na to, že nie
všade sú rovnaké podmienky; že nie každý je schopný podnikať, či získať vyššie vzdelanie; že
nie každý môže odísť za prácou mimo domova. Tí, ktorí od prirodzenosti nemajú nadanie alebo
podnikateľské schopnosti, sa v prípade straty zamestnania, zvlášť ak je to zopár rokov pred
dôchodkom, ocitajú v takmer neriešiteľnej situácii.
Zodpovednosť za vytváranie podmienok pre spoločné dobro, ako to zdôrazňuje Lev XIII.
v encyklike Rerum novarum (26) je predovšetkým povinnosťou štátu. V súčasnosti sa však
nemožno ubrániť dojmu, že na spoločnom dobre má účasť len úzka skupina ľudí, zatiaľ čo
mnohí sa ocitajú na hranici chudoby, napriek tomu, že celý život poctivo pracovali a platili dane.
Tieto, ale aj ďalšie skutočnosti, významne poznačujú vzťahy v rodinách. Dlhodobá sociálna
neistota u mnohých prehlbuje obavy o budúcnosť, čo sa prenáša aj na rodinné vzťahy. Mnohí
tieto bolesti nezvládajú a prepadajú rôznym závislostiam.
Napriek spomenutým problémom, je však aj mnoho tých, ktorí sa úprimne snažia vo
svojich manželstvách a rodinách zachovať si vzájomnú úctu a lásku, za čo im patrí naša vďaka
1
Otázku spravodlivej mzdy rozoberá Pius XI. v sociálnej encyklike Quadragesimo anno, 65 n.a ocenenie. Zvlášť patrí naša vďaka a úcta matkám, ktoré sa kvôli materstvu a výchove detí
zriekajú kariéry v zamestnaní, čo ich z čisto materiálneho hľadiska akoby „znevýhodňovalo“
voči ženám, ktoré sa rozhodli nemať deti, ako na to poukázal aj svätý Ján Pavol II.2
V tejto
zložitej situácii chceme zdôrazniť, že Cirkev má aj úlohu prorockého poslania, ktorú dostala od
Ježiša Krista. On vždy stál na strane utláčaných a ponižovaných a svojím príkladom nás učí, čo
je to spravodlivosť. Cirkev ako inštitúcia nemôže priamo meniť štátne zákony ani ovplyvňovať
prerozdeľovanie spoločného dobra. Avšak Cirkev ako spoločenstvo veriacich si uvedomuje, že
všetci sme skrze vieru povolaní k tomu, aby sme podávali návrhy na spravodlivé zákony,
obzvlášť tí, ktorí sú politicky činní. To zdôrazňuje Druhý vatikánsky koncil, ako aj súčasný
Svätý Otec František.
Sociálna náuka Cirkvi preto hovorí o prednostnej láske k chudobným, ktorí často nemajú
dosť síl ani možností sami obhajovať svoje práva a dôstojnosť.3
Chudoba, ktorá zasahuje dnešnú
rodinu, nespočíva len v nedostatku jedla či oblečenia, ale najmä v chudobe vo vzťahoch, v
obrovskej sociálnej neistote a v nepochopení inými. Mnohí sú v situácii, že ak o prácu príde
jeden člen rodiny, celá rodina sa zo dňa na deň ocitá v chudobe.
Drahí bratia a sestry, Prvá adventná nedeľa je začiatkom našej cesty k betlehemským
jasliam. Ježiš sa tam narodil v chudobe, lebo v hostinci pre neho a jeho rodičov nebolo miesta.
No chudobu kompenzovala bohatosť vzťahov: láska Panny Márie a svätého Jozefa, ich viera
a nádej v Božiu prítomnosť. Vieme, že mnohí z vás tiež čelia neistote, ktorá je vystavená
pokušeniu beznádeje. Naša viera v milujúceho Boha nám však dáva silu nepodľahnúť neistote,
ale pozerať na svet s nádejou a nachádzať radosť a zmysel v tom, čo je v našom živote
hodnotné. To znamená „bdejte“ z dnešného evanjelia. Beznádej nás totiž oberá o schopnosť
tešiť sa z našich detí, z lásky manžela či manželky, ako aj vidieť dobrých ľudí okolo nás a najmä
lásku Boha k nám. Veď nám za záchrancu daroval svojho Syna, narodeného z Panny.
Preto našu pomoc, zvlášť rodinám, vidíme v rozvoji už jestvujúcich centier rodiny. Ich
zmysel je v spolupráci s vami budovať spoločenstvo ľudí, ktorí si chcú navzájom pomáhať.
Všetci sme totiž pozvaní k vzájomnej solidarite, v ktorej sa prejavuje skutočná charita – láska
spoločenstva Cirkvi. Bez takejto lásky a sociálneho cítenia je nemožné vybudovať usporiadanú
spoločnosť. Centrá môžu k tomu prispieť vzdelávaním a sprostredkovaním právnej pomoci a
poradenstva v ekonomickej, sociálnej a psychologickej oblasti. Zvlášť chcú podporovať také
dôležité manželské poradne a vytvárať podmienky pre spoločenstvá a stretnutia rodín, ktoré
môžu pomáhať manželom prekonávať krízy spôsobené aj spomínanými okolnosťami.
Drahí bratia a sestry, čas adventu nie je teda len očakávaním Krista, ktorý sa narodí
v betlehemských jasliach, ale je aj spoznávaním Krista v našich rodinách; v našich blížnych, v
sociálne slabých, starých a opustených. Kristus nás tak učí duchovnej aj hmotnej solidarite voči
všetkým. Veď práve v nich je skutočne prítomný živý Boh, ktorého túžobne očakávame.
Žehnajú vám a modlia sa za vás vaši biskupi.
Pastiersky list je potrebné prečítať namiesto homílie pri všetkých svätých omšiach na Prvú adventnú nedeľu (30. 11.2014.)
2
Sociálna encyklika: Laborem exercens, 19
3
Svätý Ján Pavol II. hovorí o prednostnej láske k chudobným v sociálnej encyklike Sollicituto rei socialis, 42.
A Szlovák Püspöki Konferencia pásztorlevele Advent 1. vasárnapjára
Drága Testvérek! Advent 1. vasárnapjának evangéliuma, amely éberségre int, a mi helyzetünket is kifejezi. Korunknak sok a fájdalma és problémája. Olykor úgy tűnhet, hogy ezzel a sok bajjal egyedül kell megküzdenünk. Isten jelen akar lenni életünkben. Ez azonban attól függ, mennyire vagyunk nyitottak a kegyelme iránt. A „legyetek éberek” felhívás nem csupán a halál órájára való felkészülést jelenti, hanem arra is sürget, hogy készek legyünk növekedni az emberek iránti szeretetben is, ami által aztán keresztény hitünk meggyőzővé válik. Az adventi idő alkalmat nyújt arra, hogy elgondolkodjunk a családunkban és a mások iránt gyakorolt szeretetünk felett.
Tudatában vagyunk annak, hogy az ilyen szeretet gyakorlását nem egyszer életünk körülményei is befolyásolják. Bennünket, püspököket, papjainkkal együtt nyugtalanít Szlovákia szociális helyzete, különösen a családoké, amelyeknek külön figyelmet kívánunk szentelni. Egyre bizonytalanabb szociális helyzetbe kerülnek egész családok, de azok is, akik hiányos családban élnek. Csak néhányat említünk meg a legégetőbb problémák közül.
Munkahely hiánya és munkanélküliség az egyes régiókban. Sokakat ez arra kényszerít, hogy hosszabb időre távol maradjanak a családjuktól, ami kölcsönös elidegenüléshez vezet, sok esetben pedig a házasság összeomlásához is. Sok családban a bevétel a minimálbér szintjére süllyedt, ami messze elmarad az Egyház szociális tanításában megszabott feltételek mögött.1 A bevétel nem elegendő a család kiadásainak fedezéséhez. Ehhez csatlakozik még a munkáért járó bér kifizetésének elmaradása, amire leginkább a kisiparosok és sok a munkaadó fizet rá. Az állam azonban ilyen helyzetben is követeli tőlük a befizetéseket és az adót, és így az igazságtalanság kizárólag őket érinti.
Ilyen helyzetben nehezen tudnak a fiatalok családot alapítani. Kicsi a jövedelem, lehetetlen saját lakásra szert tenni, és bizonytalan a munka lehetősége. Sokan közülük nem gondolkodnak családalapításon, és téves meggyőződésük, hogy előnyösebb szabad állapotúnak maradni, vagy gyermektelen élettársi kapcsolatban élni, amiből többféle gazdasági előny származik, kisebb a megélhetés költsége, nagyobb teljesítményt tudnak nyújtani és gyorsabban haladhatnak előre a karrier fokozatain. Úgyszintén elterjedt az a vélemény is, amely szerint a problémák megoldása kizárólag a személyes aktivitásban rejlik, miközben nem mindenütt egyformák a feltételek; nem mindenki tud vállalkozni vagy magasabb műveltséget elérni; nem mindenki engedheti meg magának, hogy otthonától távol találjon munkát. Azok, akik természetüknél fogva nem rendelkeznek vállalkozói tehetséggel, munkahelyük elveszítésével, főleg a nyugdíj előtt, kilátástalan helyzetbe kerülnek.
A közös érdek kialakítása, ahogyan azt XIII. Leó pápa a Rerum novarum kezdetű enciklikájában kifejtette, elsősorban az állam feladata. Most azonban úgy tűnik, hogy a közös javakon csupán egy szűk kör osztozik. Ugyanakkor sokan a szegénység határára jutottak annak ellenére, hogy egész életükben becsületesen dolgoztak és fizették az adót. Ezek és ehhez hasonló tények jelentősen folyásolják be a kapcsolatokat a családokban. A hosszan tartó szociális bizonytalanság elmélyíti a jövő miatti aggodalmakat, ami érezhető a családon belüli kapcsolatokban. Sokan nem tudnak megbirkózni ezekkel a fájdalmakban és különböző függőségek áldozatává válnak.
A felsorolt problémák ellenére azonban sokan őszintén igyekeznek házasságukban és családjukban gyakorolni a kölcsönös tiszteletet és szeretetet, amiért hálával és nagyrabecsüléssel tartozunk nekik. Különösképpen hálásak vagyunk azoknak az édesanyáknak, akik anyaságuk és a gyermeknevelés érdekében lemondanak a munkahelyi karrierről, ami miatt az olyan nőkkel szemben, akik nem vállaltak gyermeket, „hátrányos helyzetbe” kerülnek. Erre mutatott rá szent II. János Pál pápa. 2 Ebben a bonyolult helyzetben hangsúlyozni szeretnénk, hogy az Egyháznak Jézus Krisztustól kapott prófétai küldetése is van. Ő mindig az elnyomottak és megalázottak oldalára állt, és így példájával tanít arra, mi az igazságosság. Az Egyház, mint intézmény, nem változtathatja meg az állami törvényeket, és nem tudja befolyásolni a közös javak igazságos elosztását sem. Azonban az Egyház, mint a hívek közössége, tudatában van annak, hogy a hit által mindnyájan hivatottak vagyunk arra, hogy igazságos törvényjavaslatokat nyújtsunk be, különösen azok, akik politikailag aktívak. Ezt hangoztatja a Második Vatikáni Zsinat és Szentatyánk, Ferenc pápa is.
Az Egyház szociális tanítása ezért a szegények iránti megkülönböztetett szeretetről szól, akiknek sokszor nincs elegendő erejük és lehetőségük arra, hogy megvédjék jogaikat és emberi méltóságukat.3 A szegénység, amely lesújt a családokra, nem csupán az eledel és ruházat hiányát jelenti, hanem a kapcsolatok szegénységét, a hatalmas szociális bizonytalanságot ás a mások általi meg nem értést is. Sokan olyan helyzetbe kerültek, hogy ha a család egyik tagja veszíti el a munkáját, az egész család egyik napról a másikra szegénységre jut.
Drága Testvérek! Advent első vasárnapja a betlehemi jászolhoz vezető út kezdete. Jézus ott szegénységben született, mert a fogadóban számára és szülei számára nem jutott hely. A szegénységet azonban a kapcsolatok gazdagsága kompenzálta: a Szűz Mária és Szent József szeretete, hitük és reményük Isten jelenlétébe. Tudatában vagyunk annak, hogy sokan közületek a bizonytalansággal küzdenek, ami a reménytelenség kísértését hozza magával. Hitünk a szerető Istenbe azonban erőt ad ahhoz, hogy ne engedjünk a bizonytalanságnak, hanem reménnyel telve tekintsünk a világra, és örömünket leljük abban, ami az életben értékes. Ezt jelenti a mai evangéliumban elhangzott „legyetek éberek” kifejezés. A reménytelenség ugyanis oda vezet, hogy nem tudunk örülni gyermekeinknek, férjünk, feleségünk szeretetének, nem tudjuk magunk körül felfedezni a jó embereket, legfőképpen pedig Isten irántunk való szeretetét. Ő nekünk ajándékozta Fiát, aki Szűztől született.
Ezért segítségünket, főképpen a családoknak nyújtott segítséget, a már meglévő családközpontokban látjuk. Ezeknek küldetése, hogy veletek együtt építsék azoknak az embereknek a közösségét, aki kölcsönösen segíteni kívánnak egymásnak. Mindnyájan ugyanis meghívást kaptunk az egymás iránti szolidaritásra, amelyben az igazi karitász – az Egyház szeretet-közössége mutatkozik meg. Az ilyen jellegű szeretet és szociális érzék nélkül lehetetlen felépíteni egy rendezett társadalmat. Ezek a központok segítenek oktatással, jogi segítségnyújtással és a gazdasági, szociális, valamint pszichológiai téren történő tanácsadással. Különös kívánnak támogatást nyújtani az olyan házassági tanácsadó központoknak, amelyek a házastársaknak segítenek leküzdeni a válságokat, amelyeket a felsorolt okok váltanak ki.
Drága Testvéreink! Advent ideje tehát nem csupán Krisztusnak a betlehemi jászolban történő eljövetele várását jelenti, hanem Jézus felismerését is a családokban, embertársainkban, a nehéz szociális helyzetben élőkben, az öregekben és elhagyatottakban. Krisztus így a mindenki iránti szellemi és anyagi szolidaritásra nevel. Hiszen pont bennük van jelen az élő Isten, akire várakozunk.
Áldásunkat adjuk rátok és imádkozunk értetek: a ti püspökeitek.
1 Az igazságos bér kérdésével XI. Piusz pápa foglalkozik a Quadragesimo anno kezdetű enciklikája 65. pontjában.
2 Laborem exercens szociális enciklika, 19.
3 Szent II. János Pál a szegények iránti szeretetről a Solicitudo rei socialis szociális enciklikában ír, 42.
Kérjük felolvasni homília helyett Advent 1. vasárnapján 2014. november 30.